A barátság hajója és a sárga irigység

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor tánc végén mindenki olyan gyönyörű, hogy kb. akárkibe bele tudnánk szeretni. 🙂

Legutóbb hirtelen elragadtatottságomban ki is mondtam az óra végén egy barátnőmnek, hogy mennyire gyönyörűnek látom. Aztán beszélgettünk erről: a közöttünk lévő kapcsolódásról, amiben néha megjelenik az irigység (bármelyik oldalról) is.

Ami nem egy népszerű érzés, a legtöbben szégyellni is szoktuk, pedig elég természetes:

emberek vagyunk, mindenféle érzelmek felbukkannak.

Ha helyet adunk a felbukkanó irigységnek, használhatjuk arra, hogy megmutasson valamit a saját vágyainkból, és átalakíthatjuk inspirációvá.

Sokat adnak azok a kapcsolataim, amikben egyenrangú kapcsolódás van, és versengés helyett tudjuk egymást emelni és ünnepelni. Ezért szeretem nagyon a Sisterhood műhelyeket, mert ott sok ilyen tapasztalásom van. Az októberin sem lesz ez másként, ráadásul egy izgalmas témával  mozdulunk majd: arra nézünk rá, hogy hogy vagyunk az élet-halál-élet ciklusokkal.