A víz - és az én hőseim
Légy olyan, mint a víz, barátom.
(Bruce Lee)
Emma mellett a másik ilyen női tanárom Yasia Leiserach.
Többeteknek mondtam már, hogy Yasia nélkül én talán el sem kezdtem volna tanítani, annyira elképzelhetetlen volt számomra, hogy mások előtt beszéljek. Hanggal és mozgással dolgozik, erőltetés és nyomás nélkül, játékossággal, humorral, megengedéssel.
A Yasiával való munka segített megtalálni a hangomat, segített kitölteni a helyemet a világban. Ő is úgy dolgozik, mint a víz: biztonságos, megtartó teret teremt és abban az idegrendszeri ellazultságban finoman végigvezet egy mély transzformáción.
Múlt héten ért véget a Movement Medicine Apprenticeship, amit ő és a férje, David Mooney vezettek. Asszisztens voltam ebben a folyamatban, és az az önazonosság és bátorság, amit a 3 tíznapos modul végén a résztvevőkön láttam, hihetetlenül inspiráló volt.
Emma Roberts hétvégi műhelyét igazi alkímiának éltem meg: a víz ereje jut róla eszembe.
Az ellágyulás, a folyékonyság gyakorlása, ami elkerülhetetlenül elvezet az összekapcsolódottságunk átéléséhez: összekapcsolódás a szívünk legmélyebb vágyaival, és a többi emberrel.
Víz, ami éltet, megtisztít, áramlik és összeköt – a bolygónkon, éppen úgy, mint a testünkben.
És a páncéloktól megszabadult szív bölcsessége és szabadsága.
Az volt az érzésem, hogy Emma nem irányította ezt a transzformációt:
ez a közösségben született, és ő lehetővé tette. A szavaival, a csendjeivel, a zenéivel.
Hát, az én hőseim effélék.
Olyan emberek, akik igazi alázattal kísérnek másokat abban, hogy felfedezzék a saját erejüket, hogy felfedezzük együtt a közösség erejét. Olyan vezetők, akik rég felismerték, hogy a vezetés szolgálat, a hatalom pedig felelősség és nem arra használják, hogy a saját egójukat táplálják vele, hanem arra, hogy emeljék és inspirálják a többi embert, hogy ők is megtalálják a saját erejüket.
