Düh, mély lélegzet, pisztáciafagyi
“Authentic anger is specific and justified, and its direct expression exposes wrongs and defends integrity in a way that benefits everyone.”
Gabrielle Roth
A lélegzet, megint. Hangok, morgások, nem civilizáltak és nem kedvesek.
És azok az emberek, akinek szavakkal kifejezhetem a dühömet az egész világ iránt olyan radikálisan, és igazul és kozmetikázás nélkül, ahogy bennem van.
Akiknek ki tudom mondani, hogy adott pillanatban egy csöpp szeretet sem érzek, feléjük sem.
És tudom, hogy értik. (És tudják, hogy szeretem őket.)
És persze egy sorozat és pisztáciafagyi. 🙂
És ahogy a düh kifejezést talál és szelídül, hozza az egyértelműséget.
Kimondok egyértemű mondatokat, meghúzok határokat több szitációban.
Kollégáknak, barátoknak, a kamasz fiaimnak.
És eszembe jut a mondat, a fenti idézet:
A fogorvosi kalandjaim újabb felvonása tegnap egy 2,5 órás műtét volt az előző után fél évvel.
A tanulságok…?
Az egyik ugyanaz, mint fél éve: az, hogy a tánc megtanított a lélegzeteimmel ellazítani az egész testemet, és totálisan átadni magam, az egyszerűen életmentő egy fogműtétnél (is).
A másik, hogy úgy tűnik, ilyen műtétek után én dühös leszek. Amit értek is, hiszen vágnak, varrnak, csavaroznak, csont-szintet érintő mélységben, ami persze, hogy sérti az integritást. Fizikai szinten abszolút határátlépés. Persze, hogy meghívja bennem a tüzet.
A műtét utáni elgyötörtségben esély sincs kimozogni a dühöt, ráadásul amikor hazaérek és jegelnem léne a fogamat, a hűtőm-fagyasztóm épp akkor mondja fel a szolgálatot (és tényleg).
Akkor mi marad…?
“Az autentikus düh jogos és konkrét és a direkt kifejezése feltárja a hibákat és védi az integritást úgy, hogy az mindenkinek a javára válik.”
Gabrielle Roth
Ez a Tűz-energia -vagy ha az 5Ritmus térképet jobban érted – a staccato, akcióban.
Düh – tűz – asszertivitás, önkifejezés, egyértelműség, határhúzás. Igazság.
Az, hogy utat tudtam adni a düh elemi kifejezésének, az tényleg tisztára égetett dolgokat bennem és körülöttem.
És persze utat nyitott a sírásnak is.
Ezért is táncolunk.
Hogy az életünkben is tudjunk táncolni az érzelmi energiákkal, hogy legyen eszköztárunk ahhoz, hogy engedjük, átéljük, kifejezzük őket és megtisztulva menjünk tovább.
