Nagy térben voltunk, nők és férfiak két napig külön, két napig együtt. Komplex téma, több napos műhely, összetett installáció. Az installáció részben a történetekre reflektált, amiket magunkban hordozunk egymásról, és amik miatt sokszor nem látjuk egymást. Ezek a történetek szövegekként jelentek meg: versek, dalszövegek tükrözött lenyomatai voltak köveken és merített papírokon. Ezekre a papírokra rajzoltam bordó tussal párokat különböző helyzetekben. Egy tehetséges textilművész, N. Tóth Tímea készített egy patchwork fát textilekből és merített papírból, amire én előzőleg egy férfi és egy női alakot rajzoltam. Ez volt ez invokáció a műhely első napján.
Amikor csak nők voltunk a térben, akkor volt kint az adott év holdfázisait mutató spirál, amit a földön tükrözött a fekete földre fehér kövekből kirakott spirál. Földdel megtöltött poharakon állva megjelent egy férfi és női emberfigura is, antik perui szobrocskák. Az utolsó napon a darvak körbefújt lenyomatai is ott voltak egy papíron, már szövegek nélkül, a tiszta lappal indulás reményét hozva.
Mi
Öt nap elmerülés a férfiak és nők közti táncban. Könnyen elveszünk a káoszban, nem tudjuk, mit akar a másik, vagy hogy hogyan kommunikáljunk. Fájdalmakat és igazságtalanságokat őrzünk magunkban. Némelyik jogos, de a legtöbb: pusztán történetek. Könnyű ragaszkodni az igazunkhoz és a másikra mutogatni. Ezen a műhelyen ehelyett inkább belemozogtunk a tapasztalásainkba, megtestesítve mindazt, akik vagyunk, látva és hallva a különbségeinket és ünnepelve a közös emberségünket.
A szövegek olyan papírokon is megjelentek, amikből darvakat hajtogattam (néhány önkéntes segítővel) a műhely előtt. A résztvevők is hozhattak magukkal olyan papírokból hajtogatott darvakat, amikre előzőleg leírtak olyan történeteket, amiket el akarnak engedni, amiken túl akarnak látni. Közel 1000 daru volt a térben faágakra felfüggesztve – ünnepelve Adam útját is, akinek ez volt az utolsó 5 ritmus műhelye, mielőtt elindította a ZeroOne-t, a saját mozgásmeditációs módszerét.
