Emmával egyeztetve erre a műhelyre egy interaktív installációval készültem: különböző mozdulatokban lévő női alakok körvonalait festettem nagy papírokra, ezek kerültek ki a falakra. Ezekbe az alakokba rajzolták be a műhely alatt a résztvevők az álmaikat, a minőségeket, amiket szeretnének kivirágoztatni az életükben. Az első napon a termőföld is megjelent, egy állatcsigolyával, emlékeztetve bennünket testünk földjére, amiből az életünk kivirágzik. Később a földdel együtt kis növényeket is hoztunk be a közeli erdőből. A műhely elején a középen lévő alak egy bénító lenyomatokat hordozó alak volt, szövegekkel, festésekkel, rács-darabokkal a testén. Később kikerült középre egy nyitott, örömteli női alak, ebbe is belerajzoltak a résztvevők.
Kiviruló nőiség
“Szerelembe esni a lényünk alapjaival, önmagunk földjével.” Mi lenne, ha azt mondták volna neked, hogy a tested a legszentebb föld, amiből az életed kivirágzik? Milyen nő lennél most? Bátorság kell ahhoz, hogy ezt a kérdést körbejárjuk, mert a legtöbbünket olyan elképzelések és tapasztalatok formálták, amik éppen hogy elzárnak bennünket attól, hogy értékesnek érezzük magunkat. Ezek az elképzelések idővel alapvető hiedelmekké és sebekké váltak bennünk, amik aztán a kapcsolatainkban is teret kérnek maguknak. Hogy újra visszaszeressük magunkat a saját teljességünkbe, a testünkre értékként és szentségként tekintsünk – ez az a gyógyítás, ami át tudja alakítani a világot.
