Intimitásban az élettel
“True acceptance is intimacy with everything. Intimacy with all of life.”
(Layla Martin)
“Az igazi elfogadás azt jelenti, hogy intimitásban vagyunk mindennel.
Intimitásban az élet egészével.”
(Layla Martin)
Amikor a közösségi napon a panelbeszélgetésen kaptunk egy olyan kérdést,
hogy “ha egy szóval kellene jellemezni azt a teret, amit mi tartunk, mi lenne az a szó?”,
akkor az első szó, ami eszembe jutott, a megengedés volt.
Aztán persze eszembe jutott több is, jobbak is, de maradtam ennél az elsőnél.
Mert azt hiszem, minden transzformáció csak a megengedésból születhet.
Az elfogadásából annak, ami van. Annak, ami igaz.
Csak akkor tudom megtenni a következő lépést, ha két lábbal állok a talajon.
Ez van most. Itt vagyok. Ez az igazság.
Ezért érintett meg tegnap ez a fenti idézet, mert tényleg valami ilyesmit élek meg mostanában:
hogy azzal, hogy nem feszülök rá a helyzetekre, amikor nem az van, amit szeretnék,
azzal megengedem, hogy áramoljon az élet, és történjen az, ami igaz.
És ha engedem a nehezet, az mostanában sok szépet is hoz az életembe.
