Hadd legyen
“Engednünk kell, hogy az érzelmeink felszínre kerüljenek, meg kell ismernünk őket és hagyni, hogy áramoljanak az életünkben: hogy attól féljünk, ami tényleg fenyeget bennünket; hogy arra legyünk dühösek, ami fenyegeti az integritásunkat; hogy sírjunk, amikor fáj valami; mosolyogjunk, amikor minden jól megy; és törődjünk mások valódi szükségleteivel.”
(Gabrielle Roth)
Ahogy a testünk mozog, úgy az érzelmeink is mozognak. Ezen a műhelyen az érzelmeink mozgására figyeltünk. Végigtáncoltuk a szív vidékeit, megtapasztalva azt, ahogy a félelem vigyáz ránk, a harag megvéd bennünket, a szomorúság felszabadít, az öröm felemel, az együttérzés összekapcsol.
Az installáció készítésekor az érzelmekre úgy tekintettem, mint a szívünk időjárásaira: bárányfelhők, viharok, eső, ragyogó napsütés, tiszta ég. Áttetsző pauszpapír-csíkokra dolgoztam szénnel és krétával. Volt tere a lehetőségeknek is: egy üres fehér alapon lévő pauszpapírra tettem egy képkeretet, ezzel teret hagyva a képeken szereplő alap-érzelmek mellett minden finom árnyalatnak: bárminek, ami megjelenhet bennünk. A Let it be feliratú poharat Silvija hozta az installációba.
