Megadás
Ez a műhely a káoszról szólt, ami az abszolút megadás és mély elengedés ritmusa: eltűnünk a táncban, de előbb az egónknak félre kell állnia az útból. Elengedünk, kirázunk mindent, amihez ragaszkodunk, mindent, ami megköt minket és ünnepeljük ezt a kiüresedett állapotot. Végigmozdulunk az azonosulásaink minden rétegén, a kontrollt elengedve, a középpont felé mozdulva. A káosz a maszkulin és a feminin egységéből születik: a szeretők önátadásából. Azt gyakoroljuk, hogy jelen legyünk a vihar közepében, hagyva, hogy szétessen minden körülöttünk. Átadjuk magunkat a tánc vadságának, ami tervezhetetlen és megismételhetetlen.
Silvija megadással és önátadással teli tánca inspirálta ezt az installációt: a mozdulatokat egymásra festettem, hogy felidézze a mozdulatok áramló folyékonyságát. A textilt a festés előtt batikoltam, a véletlenből születő foltokkal is erősítve a káosz kiszámíthatatlanságának érzését. Kövekre rajzolt testrészek és könnyed tollak egészítették ki a festményt, minden testrészünk, minden porcikánk, minden sejtünk megadását idézve. Az 5ritmus térképén a káoszhoz tartozó érzelem a szomorúság, ezért is lett az installáció színvilága szürkés-feketés.
