Őszi műhely volt ez, úgyhogy a (műhely szórólapján is megjelenő) szív mellett az őszi színeket, hangulatokat is behoztam a levelek lenyomataival. A textilre festett szív két oldalán érzelmeket mutató festmények voltak, ezeket egy képzőművész barátnőm és kollégám, Matyus Dóra rajzai alapján készítettem.
Teljes szívvel
Mennyi tánc kell ahhoz, hogy rá merjünk nézni az ágyunk alatt és a csontjainkban elzárt félelmekre? Hogy megtaláljuk az erőt a sebezhetőségben? Hogy kiengedjünk egy sikolyt, helyreállítsuk a megsértett határokat, megbocsássunk másoknak és magunknak? Hogy belépjünk a szívnek a belső szobájába, ahol a szomorúság lakik, leüljünk mellé a puha ágyra és érezzük? Hogy meg tudjuk élni az egyszerűséget, könnyűséget, szépséget? Hogy ünnepeljük az örömteli pillanatokat, amik kinyitnak bennünket? Hogy engedjük a szívünket és a lelkünket a nagyvonalúságba tágulni? Ahogy végigmegyünk az érzelmeken egyre nagyobb tudatossággal, láthatjuk, hogyan kapcsolnak össze bennünket másokkal, akik ugyanúgy átérzik ezeket, ugyanakkor, ugyanúgy, vagy éppen egészen máskor, máshogyan.
