A félig tele pohár, a tűztánc és a jóféle maffiák
Na, ez mondjuk egy példa arra, hogy mit is jelent nekem úgy élni, hogy tudatosítom a kapcsolódásaimat az élet hálózatához és törekszem arra, hogy ne csak használjak és elvegyek – bár a kultúra, amiben élünk, erre a szemléletre alapul. És bőőőven van hová fejlődnöm, nem azt akarom mondani, hogy nálam minden tökéletes. Egyáltalán nem. De törekszem az egyensúlyra.
És tanulok kérni is: július végén megyek a Movement Medicine Long Dance-re, ami egy 72 órás közösségi táncos ünnep. Ennek az is a része, hogy mint minden résztvevőnek, nekem is össze kell gyűjtenem legalább 400 fontot egy (vagy több) jótékonységi szervezetnek.
Ahogy két éve, most is a Budapest Bike Maffiának és a Pachamama Alliance-nek gyűjtök.
Ha a mixek, írások valamilyen módon gazdagították az életedet, és jó szívvel be tudsz szállni, köszönöm, ha támogatod ezt a projektet bármilyen összeggel, amit a lehetőségeid engednek. Ezeken a módokon teheted meg:
A múlt heti hírlevélre (mindig örülök a visszajelzéseiteknek!) valaki azt írta, hogy ez feketöves olvasóknak szólt 🙂 Ezért aztán arra gondoltam, kibontom még kicsit ezt az összekapcsolódottság – témát. Aminek a része, hogy mit adok, mit kapok a kapcsolataimban.
Lehet, hogy patetikusan hangzik, de az van, hogy engem a Movement Medicine tanított meg arra, hogy észrevegyem, hogy mi mindenem van és ne a hiányok felől keseregve nézzek rá az életemre. Hogy elkezdjem megtanulni tényleg befogadni az életet: például értékelni azt, hogy van fedél a fejem fölött, és nem arra gondolni, hogy nincs saját lakásom. Hogy elkezdjek odafigyelni arra, hogy megtart a föld, beleengedhetem a súlyomat és ne azt mantrázzam, hogy nincs körülöttem védőháló. Hogy ne csak belapátoljam az ételt (ebben azért még van hová fejlődni), hanem érezzem és élvezzem az ízeket. Hogy ne a biztonság hiányán keseregjek, hanem vegyem észre, hogy lehet, hogy utolsó pillanatban, de valahogy mindig jól alakulnak a dolgok.
Bár a Képzőművészetin végeztem, nem volt időm szabadon művészkedni, anyaként hamar rájöttem, hogy olyan munkára van szükségem, amivel pénzt is tudok keresni – és örültem, hogy ez is olyan munka lett, amiben rajzolhatok és a magam ura vagyok. Tudom, hogy mennyi (belső) munka, tanulás, mesterségbeli tudás van gyakran egy erőfeszítés nélkülinek tűnő műalkotás mögött is. És hogy nem könnyű a művészetből megélni.
Úgyhogy én megveszem a zenéket, amiket játszok.
Most 4000 szám van a DJ programomban, ebből néhány százat a CD-imről írtam ki, a többit megvettem Bandcampen, Beatporton, Apple Music-on.
1-2 euró egy zene, ha csak 3000 számmal számolunk, az két év alatt másfél millió forint.
Persze, mondhattam volna, hogy nincs rá pénzem, és sorolhattam volna ennek a tényszerű bizonyítékait.
De ami az óráimon megszületik, abban hatalmas része van a zenéknek – ezért aztán fontos, hogy ne csak használjam azt, amit egy tehetséges művész teremt, hanem adjak valamit vissza – még ha az nagyon kevés is. De valami.
