A sebzett királylány és az oxitocin
“Every complaint hides a desire”
(Kasia Urbaniak)
“Minden panasz mögött egy vágy rejtőzik.”
(Kasia Urbaniak)
Az életnek tényleg jó a humorérzéke…
Mióta pénteken meghirdettem a ma esti zoomot, ahol az önszeretetet gyakoroljuk, kitartó teszt-üzemmódba kapcsolt: újra és újra megmutatja azokat a helyeket, ahol magam ellen fordulok.
Például rögtön pénteken, amikor több váratlan dolog miatt nem úgy alakult a nap eleje, ahogy terveztük, egyszer csak a régi “sebzett királykisasszony”-működésben találtam magam.
(Azt a működést hívom így, amikor semmi sem jó – és semminek az ellenkezője sem, és hiába próbálkozik a másik, hogy mentse a helyzetet, attól csak rosszabb lesz.)
Nem elég, hogy rossz volt ez az állapot, rádobtam még egy csomó ítéletet, hogy “ez mennyire gyerekes, és nem itt kéne tartanom, és ki kéne tudnom magam szedni belőle és zen tudatossággal szemlélni.”
Csináltam bűntudatot is: szegény párom sem ezt érdemli, ő nem tehet semmiről, de kénytelen ezt a csendes duzzogást elviselni az autóban.
Amikor megéreztem, hogy attól, hogy bántom magam, az egész csak rosszabb lesz, végül megkérdeztem tőle, hogy ha ez a realitás, hogy most így tudok lenni,
így is van -e kedve velem elmenni a Balatonhoz?
Azt mondta, hogy igen.
Úgyhogy akkor én is békét kötöttem azzal, hogy most ez van – nyilván nem ezt választanám, ha lehetne, de ez van, majd elmúlik.
Rátettem a kezem a mellkasomra, kapcsolódtam ahhoz a részemhez, aki csalódott, engedtem neki, hogy az legyen.
Könnyebb lett a testem is, meg a helyzet is ettől, hogy nem harcoltam ellene: végül nem is kellett a sebzett királykisasszony-létben tölteni az egész utat
(és a jéghideg Balatonban való megmártózás a napsütésben végképp visszahozta az életteliséget, a boldogságot és a jelenlétet.)
Mi történik ilyenkor?
Az önkritika aktiválja a fenyegetettség-érzést az idegrendszerben: az amygdala működésbe lép, és beindul a harcolj vagy menekülj (fight/flight) stresszreakció.
Amikor viszont gyengéden megérintjük magunkat és együttérzéssel szólunk magunkhoz, akkor oxitocin szabadul fel, csökken a kortizolszint, aktiválódik a paraszimpatikus idegrendszer, és a test visszatér a szabályozott, kapcsolódásra képes állapotba.
Egyszerűbben:
Amikor bántjuk magunkat, a testünk veszélyben érzi magát,
amikor pedig együttérzőek vagyunk, a testünk biztonságban érzi magát.
És ez visszatükröződik a biokémiánkban.
