A lezáruló ciklusok és az önazonosság
A légy-csak-önmagad témához kapcsolódik az is, hogy mindig feszengtem a szertartásoktól, mert ha túl ünnepélyes volt a körítés, azt éreztem, hogy valamilyennek kell lennem és nem lehetek az, aki vagyok. Így aztán majd’ 20 éve az esküvőmön is összesen 8-an voltunk. Azt éreztem, hogy sok ember előtt átkerülne a fókusz a külsőségekre, nekem pedig sokkal fontosabb volt, hogy igazán jelen lehessek.
Azóta azért szép lassan barátságot kötöttem a szertartásokkal is.
Mindig is voltak saját kis rituáléim, de nem kerítettem nagy feneket nekik. Aztán a Movement Medicine gyakorlása, a táncos szertartások kinyitották a figyelmemet a rítusok fontosságára: megtapasztaltam, hogy egy közösségi rituálé milyen kapukat tud kinyitni a közös életünkben és az én egyéni, misztériumhoz fűződő kapcsolatomban is.
Azóta tudatosabb vagyok abban, hogy az egyéni életemben és a táncos közösségünk életében is vannak olyan pillanatok, amiket szeretnék megjelölni, amiknek szeretnék kitüntetett figyelmet adni.
Például lezárni egy ciklust, megköszönni az ajándékait, és belelépni egy következőbe.
Egy-egy olyan szertartással, amiben lehetünk önazonosak, anélkül, hogy bármilyen felvett szerepet magunkra pakolnánk.
Légy csak önmagad! – jajj, hogy én mennyire utáltam kamaszként ezt hallani. Azt éreztem, hogy hát persze, köszi, mást sem szeretnék jobban, mint önmagam lenni – de mégis, azt hogy kell? Azt senki nem mondta meg. Vágytam rá, hogy spontán legyek és autentikus, de amikor minden sejtem abban a mintában élt, hogy azt radarozzam, hogy mit várnak tőlem mások, elég nehéz (vagyis lehetetlen) volt egy elhatározással hirtelen spontánná és autentikussá válni.
Úgy tűnik, a kamasz lányok többsége ma sem vágyik másra, mint arra, hogy felszabadultan önmaga lehessen. A múlt pénteki bajai Sisterhoodon nagy élmény volt látni, ahogy megmutatták magukat, a vágyaikat, a zavartságukat, a nehézségeiket. Hogy kimondták, hogy milyen jó lenne, ha nem ítélkeznének egymás felett. És értékelték, hogy kaptak eszközöket arra, hogy a testükre figyeljenek és kiengedjék a testükben tárolt feszültségeket.
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt ránk a múlt heti hírlevél olvasásakor, sokat jelentett, hogy néhányan írtatok is!
