A testem földje - a Föld teste
Amíg nem találunk otthont a testünkben, addig nem tudunk otthont találni a Földön sem.
Amíg nem kapcsolódunk vissza önmagunkhoz, a testünkhöz, az érzéseinkhez, addig nem tudunk kapcsolódni más élőlényekhez sem: addig csak használjuk magunkat, használjuk egymást, használjuk a Földet.
És ezzel szép lassan elpusztítjuk önmagunkat, egymást, a Földet.
Ezért is táncolok. Hogy tápláljam és ne pusztítsam az életet.
A testem földje sivatag, minden szemcséje vízre áhítozik.
Ha lehull az eső, csak néhány csepp is, azt mohón szívja magába és színes virágokat bont.
A testem földje erdő: tavaszi, illatos. Rovarok zizzennek, füvek sarjadnak, rügyek pattannak, minden zugában születik az élet.
A testem földje szántóföld. Gépek szántják fel, vegyszerekkel szennyezik, sosem hagyják pihenni – termelni, termelni kell.
A testem földje hófödte téli mező. Csendben alszik. Álmodik, de hogy miről, azt senki nem tudja. Én se.
A testem földje esőerdő. Párás, pulzáló, titokzatos és életteli, izgalmas hangokkal és kiszámíthatatlan neszekkel.
A testem földje sziklás hegygerinc és érintetlen trópusi sziget, a városi aszfalt alatt fuldokló lény és a tenger hullámain csillanó napsütés.
A Föld teste sivatag, minden szemcséje vízre áhítozik.
Ha lehull az eső, csak néhány csepp is, azt mohón szívja magába és színes virágokat bont.
A Föld teste erdő: tavaszi, illatos. Rovarok zizzennek, füvek sarjadnak, rügyek pattannak, minden zugában születik az élet.
A Föld teste szántóföld. Gépek szántják fel, vegyszerekkel szennyezik, sosem hagyják pihenni – termelni, termelni kell.
A Föld teste hófödte téli mező. Csendben alszik. Álmodik, de hogy miről, azt senki nem tudja. Talán ő maga se.
A Föld teste esőerdő. Párás, pulzáló, titokzatos és életteli, izgalmas hangokkal és kiszámíthatatlan neszekkel.
A Föld teste sziklás hegygerinc és érintetlen trópusi sziget, a városi aszfalt alatt fuldokló lény és a tenger hullámain csillanó napsütés.
A Föld teste a testem földje.
Hordozza a múlt nyomait: láthatóakat a felszínen és láthatatlanokat a mélyben.
A nyomait annak, amikor használták és bántották. A nyomait annak, amikor vigyáztak rá és szerették. Gépek és emberek között van, és vágyik a találkozásra mindennel, ami él.
Vágyik a találkozásra velem.
Arra, hogy odaforduljak felé, őszinte kíváncsisággal. Hogy meghalljam, amit mond.
Hogy végre ne szolgaként tekintsek rá, hanem királynőként.
Testem földje, Föld teste, meddig kell még várnod…?
