Plázatánc és teremtés

Jövő héten véget ér az előző zárt csoportom, aminek az a címe, hogy Az élet tánca.

Szép szinkronicitás, hogy engem most arra vezetett az élet, hogy egy MM tanártársam, Ksenia Kucha inspirációjára elkezdtem nyilvános helyeken is táncolni.

Eddig is nyújtóztam és ugráltam, ha arra volt szükségem, de most van erre egy kicsit nagyobb figyelmem. Vicces érzés elkezdeni egy olyan helyen szabadon mozogni, zene nélkül,

ahol teljesen más a kontextus – pl. egy plázában. És ugyanakkor nagyon felszabadító is,

hogy alapvetően teljesen mindegy, hogy hülyének néznek, vagy nem.

Vasárnap egy kisfiú csatlakozott is, ami azért izgalmas, mert zene sem volt – de ennyire ott van bennünk eredendően a játékos mozgás és az utánzás…!

A DanceAnywhere fókuszban kezdtem gyűjteni ezeket a sztorikat az instagramon,

ha van kedved neked is kipróbálni, milyen kicsit kilógni a szokásos normalitásból,

oszd meg és taggelj be – hadd lássalak én is, hadd inspiráljuk egymást!

Ha ez van Az élet tánca csoport végéhez közeledve….,

kíváncsian várom, mit hoz majd a következő csoport, aminek a témája:

a teremtés tánca – vagyis A maszkulin és a feminin tánca.

A maszkulin és a feminin nem férfire és nőre utal, hanem olyan minőségekre, attitűdökre, amelyek mindannyiunkban ott vannak: kiáradás és befogadás, yin és yang, aktivitás és elfogadás, világos és sötét. Ezeknek az energiáknak a tánca formál bennünket a fogantatásunktól kezdve, a szüleinken, az őseinken, a kultúránkon keresztül mintázatokat közvetítve.

A kultúra, amiben élünk, abszolút yang túlsúlyos, az állandó fejlődés bűvöletében él.

Ezért gyakoroljuk sokat az órákon azt, hogy kicsit békén hagyjuk végre magunkat és lehessen, ami van. De ha csak ezt csináljuk, könnyen beleragadhatunk a tehetetlenségbe.

A túl sok maszkulin energia a folyamatos növekedés és csinálás csapdájába vezet.

A túl sok feminin energia az erőtlenség és irányvesztettség passzivitásába.

Ha egészséges arányban vannak jelen az életünkben, akkor egymást erősítik, a teremtés kreatív táncát létrehozva. Ezekkel játszunk majd mozgásban, gyakoroljuk,

megfigyeljük őket – és közben megismerjük őket önmagunkban.

Emlékszem, amikor elkezdtem a Movement Medicine-el ismerkedni, revelációként hatottak rám az olyan mondatok, mint hogy “receive yourself” (fogadd (be) magad), vagy “relax in your condition” (pihenj meg az aktuális állapotodban). Egészen máshogy hatottak, mintha azt hallottam volna, hogy “accept yourself” (fogadd el magad). Ez az utóbbi hozná bennem azt az érzést, hogy valamit már megint csinálnom kell (elfogadni), míg az első kettő tényleg odavisz, hogy azt érezzem, hogy elég csak lennem.

És minden autentikus cselekvés, fejlődés csak innen tud születni:

az, ami van, és az, aki vagyok (being), az tud termőtalaj lenni ahhoz,

ami lehet, és ahhoz, akivé válhatok (becoming).

A (yang) aktivitás, szándék, cselekvés utáni (yin) pihenés ugyanolyan

elengedhetetlen, mint a nappal után az éjszaka. Sokan azt hisszük, hogy csak akkor történik a változás, amikor csináljuk azt. Pedig nem.

Sok összeérés, integrálás csak a passzivitásban tud megtörténni, ahonnan megint egy újabb szinten lehet cselekvésbe fordulni.