Az alkotói küzdelem

Többen is írtatok a múlt heti AI-téma kapcsán, hogy hasonlóan vagytok azzal, amit a test – mesterséges intelligencia kapcsán írtam.

Hétfőn, a vonaton előkerestem egy szöveget a témában valakitől, aki nálam sokkal jobban ír:

Nick Cave-et a The Red Hand Files-ban többen kérdezték már a ChatGPT művészi alkotásairól.

Itt az egyik válaszának a részlete (eredetiben itt: The Red Hand Files #218):

“Egy nagyszerű dalt nem az tesz nagyszerűvé, hogy nagyon hasonlít egy felismerhető műhöz.

Egy jó dalt írni nem mimika, replikáció vagy pastiche, hanem az ellenkezője: öngyilkosság, amely tönkreteszi mindazt, amit az ember a múltban létrehozott. Ezek a veszélyes, szívet megállító távozások katapultálják a művészt azon határain túl, amit ismert önmagának ismer fel.

Ez része annak az autentikus alkotói küzdelemnek, amely megelőzi a tényleges értékű egyedi szöveg megtalálását; ez önmagunk kiszolgáltatottságával, veszedelmességével, kicsinyességével való lélegzetvisszafojtott szembenézés, szembeállítva a hirtelen megdöbbentő felfedezés érzésével; az a megváltó művészi aktus, amely megmozgatja a befogadó szívét, ahol a hallgató felismeri a dal belső működésében saját vérét, küzdelmét, szenvedését. Ez az, amit mi, alázatos emberek csinálunk, amit a mesterséges intelligencia csak utánozni tud:

a művész transzcendens utazását, aki örökké küzd a saját hiányosságaival. Itt lakozik az emberi zsenialitás, amely mélyen beágyazódik ezekbe a korlátokba, de túlmutat rajtuk.

Lehet, hogy úgy hangzik, hogy túl személyesen veszem mindezt, de én egy dalszerző vagyok, aki éppen ebben a pillanatban a dalt ír. Ez itt az íróasztalomnál egy olyan folyamat, ami a zsigereimig, a véremig hatol, ami sokat követel tőlem: ahhoz, hogy megtaláljam az új, dallá születni akaró szikrát, a teljes emberségem kell hozzá.Hogy mi ez az új szikra, nem tudom, de valahol ott van, és engem keres. Idővel egymásra találunk.”

Igen, talán én is túl személyesre veszem mindezt, de képzőművész vagyok, aki sokat gazdagodott a képekért való küzdelemből. És táncos, akit lenyűgöz, hogy mennyi bölcsesség van a testünkben – ha megtanulunk figyelni, hallgatni.

Az autentikus alkotói küzdelem, amiről Nick Cave ír, ott van a táncban is.

Amikor elengedjük a kontrollt és odaadjuk az aktuális állapotunkat, vagy akár a kérdéseinket a testünknek, a lélegzetünknek és hagyjuk, hogy mozdulatokká váljanak. Amikor beleengedjük magunkat az ismeretlenbe és nem egy esztétikus táncot prezentálunk a környezetünknek, hanem hagyjuk, hogy láthatóvá váljon mindaz, ami odabent van.

Ilyen értelemben mindannyian művészek vagyunk.

Create art from your suffering –  vagyis teremts művészetet a szenvedésedből – ezt annyi tanáromtól hallottam, hogy nem tudom, hogy kitől származik eredetileg –  úgy tippelem, Gabrielle Roth-tól.