AI, test, tenger
Amit az AI nem tud helyettesíteni:
A test.
A test.
A test.
Ami mindennek a forrása: intuitív, tudatos, valódi, kreatív, emberi,
elidegeníthetetlen, áramló, ősi és szeretetteli.
(Victoria Erickson)
„Mint meztelen test, olyan legyen szólalásod, a tested mint a szó.”
(Kondor Béla)
A meztelen test egyértelműsége. És a meztelen igazságé.
Én az igazságban hiszek: hogy az lehessen, ami van, az látsszon, ami van.
Vannak napok, amikor teljesen reményvesztett vagyok, máskor meg boldog és hittel teli, és még ezer árnyalat a kettő között.
De hát ez ilyen, ez az emberi élet spektruma – ha érzek, akkor mindent érzek.
Ezt (is) jelenti nekem az igazsággal lenni.
És fizikailag rosszul tudok lenni az AI által generált képektől, amik egyre nagyobb tömegekben árasztják el a közösségi médiát is.
Értem, hogy könnyű, gyors, olyan, mintha. Csak éppen nem AZ.
Nem Igaz.
Az AI “munkái” mögött nincs mögötte emberi küzdelem, tökéletelenség, szubjektivitás, nincs mögötte emberi tapasztalás – egy mintha-világ az egész.
Értem, hogy gyors, hatékony, könnyű – de megéri az igazságot feláldozni…?
Ezt az idézet Bill Violától már jó 15 éve őrzöm magamnak, pedig akkor még nem voltak AI generálta képek – vagyis képnek látszó látványok:
„A képek azután is velünk maradnak, hogy magunkhoz vesszük őket, némán és láthatatlanul bennünk maradva észrevétlenül és öntudatlanul befolyásolnak minket. (…)
Ezért az egyik legfontosabb döntésünk, amit manapság meghozhatunk, az, hogy mely képeket engedjük be a testünkbe, hogy gondolatainkat és érzéseinket táplálják.”
A testmunkában, a szeretkezésben, a táncban még mindig lehet gyakorolni a valódiságot.
Hátha segít visszatalálni az igazsághoz az életünk többi területén is.
