Szupersztráda a szabadsághoz

Hogyan szabotálja a biztonságérzetünk – vagyis annak hiánya – az életünket?

Én azt tanultam kisgyerekként, hogy akkor vagyok biztonságban, ha kicsi vagyok és láthatatlan. Nem szólok, ha nem kérdeznek, alkalmazkodom, nincs velem baj, nem tartok fel senkit, nem okozok semmi  kényelmetlenséget, és természetesen nem konfrontálódóm.

Ezt sikerült olyan tökélyre fejleszteni, hogy kamaszként már azt sem vettem észre egy-egy helyzetben, hogy én mit is szeretnék. Vagyis olyan szinten nem éreztem magam biztonságban ahhoz, hogy azt érezzem, gondoljam, akarjam, amit érzek, gondolok, akarok, hogy fel sem merült ez a kérdés. Csak annak a radarozása, hogy mit vár a világ – vagyis mit kell tennem ahhoz, hogy biztonságban legyek.

Innen hosszú volt az út ahhoz, hogy most mások előtt beszélek, vagy hogy kirakok magamról videókat (pl. a Sisterhoodról azt a videót, amiben nagyon is látszom).

Ez a példa nagyon szépen mutatja, hogy működik az idegrendszerünknek az a része, ami a túlélésünkért felelős: nem érdeklik a vágyaink, céljaink, álmaink, csak a túlélés. És ez a részünk nem túl kreatív, és alacsony energiabefektetésre törekszik: ami egyszer működött (pl. gyerekkorunkban), amellett a stratégia mellett kitart.

Így aztán levágjuk magunkat az erőnkről, hogy biztonságban lehessünk.

A legtöbb védekezési mechanizmusunk, önbántásunk, mások feletti ítéletünk mélyén is a biztonságérzet hiánya van – anélkül, hogy észrevennénk.

Gyakran hiába akarunk megszüntetni viselkedési mintákat, működéseket magunkban, sehogyse sikerül – mert a probléma gyökere nem a tünet, hanem a biztonságérzetünk hiánya.

A projekciók, mások és önmagunk bántása csak következmények.

Figyeld meg, mennyit kritizálod mások gondolkodását, látásmódját, véleményét:

ez pl. egy jó indikátora annak, hogy te mennyire érzed magad biztonságban ahhoz, hogy azt érezd, gondolod, fejezd ki, amit akarsz.

Ha biztonságban érzed magad, hogy a saját tapasztalásod az legyen, ami, akkor nincs szükséged arra, hogy másokat kritizálj, ha az övék éppen más.

Arra végképp nem szoktunk gondolni, hogy a biztonságérzetünk hiánya összefügg azzal, hogy hol tartunk a vágyott életünk felé vezető úton. Pedig így van: hiába vágyunk tudatosan pl. egy megtartó és inspiráló párkapcsolatra, vagy egy előadóművészi karrierre, ha azt tanultuk, hogy nem biztonságos szeretve lenni, vagy nem biztonságos láthatónak lenni, akkor tudat alatt szabotáljuk a vágyainkat.

A szeretet hiánya okozza a sérüléseinket, és a biztonság hiánya fenntartja azokat – mondja a Vita Coaching tanárom, Layla Martin.

És persze nincs tökéletes biztonság ezen a bolygón – ahol egyébként is minden tökéletesség illúzió – de választhatjuk a biztonságot önmagunkban.

🌱Azzal, hogy megtanuljuk megteremteni a biztonságot a testünkben, az idegrendszerünkben, azzal elkezdjük visszaszerezni az erőnket és a szabadságunkat is.

✨🗝️✨A biztonság a varázskulcs.