éberség a “nemnagyügy” vidékén
“Daring to set boundaries is about having the courage
to love ourselves
even when we risk disappointing others.”
(Brené Brown)
“Az, hogy merünk határokat húzni, azt jelenti,
hogy van bátorságunk szeretni magunkat akkor is,
ha ezzel azt kockáztatjuk, hogy csalódást okozunk másoknak.”
(Brené Brown)
Az önismereti utunk elején sokan szembesülünk vele, hogy az az alapműködésünk, hogy nem mondunk tisztán nemeket, nem húzunk egyértelmű határokat azért, hogy megfeleljünk másoknak – ami sokunknak elég sokkoló felismerés.
Aztán miután néhány évet már gyúrtuk magunkat különböző önismereti módszerekkel, elkezdjük észrevenni, hogy mi jó nekünk, és elkezdünk nagy döntéseknél odafigyelni a saját igényeinkre is. Lesznek tapasztalataink arról, hogy milyen érzés kiállni magunkért.
Milyen érzés nemet mondani valamire.
És azt gondoljuk, hogy jó, ez a határ-téma pipa, ez már megy.
Velem legalábbis ez volt – de másoknál is gyakran látom ezt.
Nagy és fontos döntéseknél odafigyeltem magamra, miközben ezer jelentéktelennek tűnő helyzetben nem húztam határokat.
“Jó, ez nem nagy dolog, ez még belefér.” vagy “Ezt még elbírom.”
Nem voltak ezek életfontosságú dolgok, csak apró, pici mindennapi interakciók.
És itt egy csomó életenergiát elveszítettem. Az “ezmégbelefér” és a “nemnagyügy” sok sok apró pillanat, amikor azzal, hogy nem mondtam nemet kifelé, valójában nemet mondtam magunkra.
Aztán elkezdtem érezni, hogy ez a sok kicsi összeadódik, és mint apró lyukakon egy vízzel teli edényben, mindegyiken keresztül folyik el az erő.
Nem mondom, hogy kész vagyok határtartás témában, de sokkal jobb a helyzet, mióta a kicsi dolgokra is figyelek.
Éberség és jelenlét kell hozzá. És annyi önszeretet, hogy ne legyen félelmetes az, ha a határhúzással a másiknak csalódást okozok.
És ez egy felfelé mozgó spirál tud lenni, mert minden határhúzással nő a belső erőm, és azzal együtt tud nőni a valódi szeretet és együttérzés bennem mások felé is – de erről majd legközelebb.
