bezzegneki
“Nincs jobb dolga, hogy ráér csak így táncolgatni az utcán…?”
“Persze, neki könnyű!”
“Nincs jobb dolga, hogy ráér csak így táncolgatni az utcán…?” “Persze, neki könnyű!”
Őszintén: ha követsz Facebookon és még láttad is az utcán táncolós videóimat, nyilván voltak ilyen gondolataid időnként, ugye? :))
(Már kb. húsz ilyen videót kitettem, Instagramon (@the_katamathe) a DanceAnywhere fókuszban megtalálod őket.)
Megértem, ha vannak: nekem is! – például épp a hasonlóan az utcán is táncoló barátaim videóit látva :)) leginkább ez a gondolat, hogy “basszus, mennyi szabadideje van, hogy ilyenekkel tölti!”
Meg hogy nyilván anyagi biztonságban él, és nem kell megszakadnia a pénzkeresésben, és nincsenek gyerekei stb. stb. Lényeg, hogy neki könnyebb.
Bámulatos, hogy ezek a részeink, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a nyomorunkhoz és a nehézségeinkhez, mennyi ítéletet tudnak másokra szórni..! Főleg, ha azt látjuk, hogy azok a mások megengedik maguknak, hogy egy picivel szabadabbak legyenek, vagy egy picit több életörömöt beengedjenek!
A budapesti reptéren szombat hajnalban az egyetlen nyitva tartó kávézó szélén mozogtam és nyújtóztam kicsit és közben is, meg utána még perceken át hallgattam, ahogy a szomszéd asztalnál ülők kibeszéltek: “ ez milyen béna volt! legalább jó lett volna!” “milyen világban élünk, hihetetlen…” “és nézd meg, ki fogja posztolni és majd belájkolják”
“figyu, lehet, hogy híres, csak nem ismerjük” “bakker, milyen emberek vannak” – és így tovább.
Utána Portóban pedig az utcán boldogan táncoló turisták látványa fogadott :))
(Az instagram fókuszomban mindkettőt megtalálod)
Ha benned is ott van ez az ítélkező, akkor megnyugtatlak: nem csupa móka-kacagás az én életem sem ;), de tudatosan keresem, hogy legyenek szüneteim, amikor örömöket adok magamnak: megengedem, hogy egyet táncoljak a napon, lassan egyek, végigsimítsam a bőrömet, vagy csináljak egy légzőgyakorlatot, ami közelebb visz az érzéki tapasztalásaimhoz.
Ehhez nem kell se anyagi biztonság, se végtelen idő (persze nyilván úgy könnyebb lenne! ;)), csak az, hogy itt és most teljesen magam felé forduljak pár percre.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy a héten eddig kétszer is sírtam, és nagyon jól esett.
És megéreztem, hogy minden pillanat, amikor gyakorolom, hogy az öröm felé forduljak, segít megtartani a nehezeket. Elférnek azok is.
Szóval hajrá!, mozdulj az órák között is, kicsiket, nagyokat, napozz, lélegezz, tápláld magad!
