életjel
Néhányan kérdeztétek, hogy mi történt, hogy mostanában nem kaptatok hírlevelet?
Hát az, hogy nem írtam…
Teltek a hetek – gondolatban beszélgettem ám veletek sokat, de újra és újra azt vettem észre, hogy megint eltelt egy hét úgy, hogy nem küldtem semmit… és aztán megint egy…
Hogy miért?
Kicsit mintha előre siettem volna és már itt, az őszben megélem azt a “mag hó alatt” állapotot, amit télen szoktunk emlegetni. Amikor a felszín alatt, a sötétben egy csomó minden érik és alakul és transzformálódik, de kint még semmi nem látszik belőle.
Kicsit olyan ez, mint amikor a vedlő állatok hátrahagyják a régi bőrt, de az új még sérülékeny.
A nyári costa ricai női elvonulás, a rovinji MM elvonulás, a párkapcsolatom, az átalakuló munkám – mind mind erős transzformatív erőket hoztak-hoznak az életembe, ezek integrálódnak, miközben gyógyítanak, teljesebbé tesznek.
Az is van, hogy egyre többet dolgozom egyéniben: nagyon lelkesít az a transzformatív erő, ami a VITA™ coachingban van. Hogy a táplálás mellett, amit a terápia általában ad, itt erős fókuszt kaphat a vízió, és az igazság is. Ennek a háromnak a metszéspontjában van a szomatikus coaching ebben a módszertanban. Az egyik mentorom, Cory Scott – aki pszichoterapeuta, Somatic Experiencing és EMDR szakember (és még megannyi képesítése van) – a terapeuta praxisát coachingra cserélte, mert azt tapasztalta, hogy így tágabb eszköztárral dolgozhat, kísérve a klienseit azon az úton, ami a teljes kibontakozás felé vezet.
És az is van, hogy sokat vagyok a kisebbik fiam vívóversenyein a hétvégéken.
Múltkor elmerengtem ezen: egy jó coach tényleg olyan, mint egy jó vívóedző.
Ott áll a kliense háta mögött, szurkol neki, vele van sikerekben és kudarcokban, táplálja – és nem veszíti szem elől a távolabbi célt, a víziót – és közben ha arra van szükség, konfrontálja is.
