3p
“maybe the question isn’t “how do i heal?”
maybe it’s “how do i become more alive
than i’ve ever dared to be?”
maybe the opposite of trauma isn’t healing.
maybe it’s presence.
pleasure. play. permission.”
(Christopher Sexton)
“lehet, hogy nem az a kérdés, hogy “hogyan gyógyulok meg”?
hanem az, hogy hogyan merek élettelibb lenni,
mint eddig bármikor?
lehet, hogy a trauma ellentéte nem a gyógyulás.
hanem a jelenlét.
a gyönyör. a játék. az engedély.”
(Christopher Sexton)
Ha olvasod ezt a bejegyzést, akkor jó eséllyel az önismereti úton jársz.
És ha így van, akkor biztos te is érezted már azt, hogy eleged van abból, hogy már megint “dolgozz” valami mintázattal vagy traumával vagy triggerrel; vagy hogy egy kapcsolat már megint azért van, hogy “tanulj” belőle, hogy “fejlődj” általa.
Biztos érezted már te is, hogy “basszus, nem hiszem el, hogy már megint itt tartok!”
Ezen már egyszer túl voltam, és tessék, itt mosolyog megint, ugyanaz a helyzet és élmény, csak más szereplőkkel.
Biztos voltál már úgy, hogy legszívesebben a fejedre húztad volna a paplant, kizárva minden önismereti folyamatot ls gyógyulást és fejlődést, csakis arra vágyva, hogy legyen könnyű, legyen jó, legyen egyszerű.
Ha igen, üdv a klubban.
Én is.
És ahogy hallom, mások is.
Ezért (is) szeretem a VITA™ Coaching módszertant, amit hétről hétre egyre inkább beépítek az egyéni munkámba.
Mert fontos része az a tudás, hogy a bennünk áramló Érosz, a kreatív erő egy hatalmas erőforrás: az Univerzum lüktetése bennünk, amihez ha tényleg kapcsolódunk, az önmagában gyógyító. Hogy a szexuális energiánk az sokkal nagyobb és fontosabb részünk, mint hogy csak a szexre “használjuk” és arra asszociáljunk róla.
Mert azt vallja, hogy a gyógyulás a kapcsolódás mellékterméke.
Mert sokszor gyűjtünk erőt abban, ami táplál, ami örömet ad.
szóval, a fenti idézet apropóján ez itt a 3p: pleasure. play. permission.
Szoktátok kérdezni, hogy ez a “szomatikus coaching” azt jelenti -e, hogy valami testi tünettel lehet hozzám egyénibe jönni? Nem, egyáltalán nem.
Azt jelenti, hogy hallgatunk a testre és a jelzéseire, és használjuk a testünkhöz való kapcsolódást. légzőgyakorlatokat, mozgást, hangadást.
és csak 20%-a a másik irányba, szóval kár lenne figyelmen kívül hagyni a test jelzéseit.
