Hibák és örömök - mi a közös?
“The highest form of learning is learning through pleasure.”
Ya’acov Darling Khan
“A tanulás legmagasabb formája az élvezeten keresztüli tanulás.”
Ya’acov Darling Khan
Ya’acov, a Movement Medicine egyik alapítója gyakran idézi az egyik sámán tanítóját,
Batty Thunder Beart, aki ezt mondta a tanulás szintjeiről:
1. A legtöbben, a leggyakrabban a saját hibáinkból tanulunk.
2. Ennél eggyel jobb, ha már a tanáraink hibáiból is tudunk tanulni.
Figyelünk, észrevesszük, és nem követjük el pont ugyanazokat a hibákat,
amiket ők. Cserébe nyilván másokat igen:)
3. És a legjobb, ha az örömön, élvezeten keresztül is tudunk tanulni.
Amikor nem feltétlenül kell fájdalmas tapasztalás ahhoz, hogy fejlődjünk, hanem kinyílunk az élet örömeire, átéljük azokat, és észrevesszük azt is, amire tanítanak.
A tavalyi év egyik nagy tanítása volt, hogy amikor nyáron heteken át beteg voltam és nem volt erőm táncolni – ami nekem a legegyenesebb út a testembe -, akkor is bele tudtam engedni magam a testemen, az érzékszerveimen keresztül átélhető örömökbe:
lassú légzés-, és energiagyakorlatokon, tantrikus gyakorláson keresztül.
Hálás voltam, hogy ezek elérhetőek akkor is, amikor a dinamikus mozgás nem – és paradox módon minden testi gyengeség mellett azt éltem meg ettől, hogy a belső erőm növekszik.
(Ha a tantra szó hallatán olyan helyek jutnak eszedbe, ahol intimitás-hiányban szenvedő emberek keresik a kapcsolódást egy zavaros keretekkel tartott térben – akkor nem vagy egyedül.
Én nem arra gondolok. Hanem arra a komplex spirituális rendszerre, aminek a tanításai mélyen rezonálnak azzal, amit én is igaznak ismerek többek között a test szentségéről, a testi kapcsolódás szentségéről, a radikális elfogadás és befogadás gyakorlásáról, az eksztázis és a gyönyör gyógyító erejéről.)
