Teret adni, helyet csinálni
“If you're not moving forwards towards your dreams,
it's not because you're not doing enough,
it's because you're doing too much.”
Erika Chalkley
“Ha nem haladsz az álmaid felé,
az nem azért van, mert nem teszel eleget,
hanem azért, mert túl sokat teszel.”
Erika Chalkley

Olyanok lettek ezek a heti hírlevelek, mint egy napló lapjai.
Úgy tűnik, csak az életem eseményein keresztül tudom elmondani, mit tapasztalok a világról, a testről, a mozgásról, a kapcsolódásokról, nem tudok általánosan írni – úgyhogy nincs mese, be kell, hogy engedjelek titeket a boldogságaimba és nehézségeimbe is.
Múlt héten nehézről írtam, úgyhogy most megosztom annak az örömét, hogy két hete megtartottuk az első közös műhelyünket Sándor Jenővel, a kedvesemmel.
Ha a tényeket mondom, akkor ő a pszichodráma, én pedig a Movement Medicine eszközeit vittem az Embody Your Dreams műhelyünkre – de azt hiszem, a legfontosabb, amit vittünk, azok a közös álmaink. A hosszú sétákat, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen életre, milyen tapasztalásokra vágyunk. A bátorítást arra, hogy a vad és irracionális álmainkat is kimondjuk. A bizalmat és a hitet egymásban.
Amiből meg tudott az születni, hogy nem előre megírt forgatókönyv szerint “csináltunk” egy műhelyt, hanem tudtunk teret adni annak, amit a résztvevők hoztak és tudtunk teret adni egymásnak is – vagyis hagyni, hogy kibontakozzon az, ami ott van a térben, hagyni, hogy tegye a másik, amihez ért. Ez is egy tánc.
A figyelem tánca. A beengedés és a kiáradás tánca.
Hálás vagyok annak a 14 bátor embernek, akik eljöttek, hogy az álmaik elé forduljanak és tiszta szívvel szembenéztek azzal, amivel találkoztak: vágyakkal, álmokkal, célokkal – és akadályokkal.
Félelmekkel, régi mintákkal, kimerültséggel.
Olyan dolgokkal, amik az álmaik megismerése útjában állnak és olyan dolgokkal, amik az álmaik megvalósulása útjában állnak.