Ha nem érzem, akkor nincs is…?

A VITA™ Coaching képzésem alatt sokat tanulok a biztonságról.
Például arról, hogy az idegrendszerünk legősibb része, ami a túlélésünkért felelős, simán letiltja az olyan testi érzeteket, amiket nem tart biztonságosnak és nem a túlélést szolgálják: csináltak egy kísérletet, amiben nők izgalmi állapotát vizsgálták műszerekkel és hiába mutatta a nemi szerveikben minden kütyü világosan, hogy egy-egy nő szexuális izgalomban van, ők égre-földre esküdöztek, hogy nem éreznek semmi ilyesmit.
Aztán megvizsgálták az agyukat is és kiderült, hogy tényleg nem éreznek semmit: az agyuk szociális központja letiltja ezt az érzékelést. De hát miért…?
Mert gyerekkorukban úgy huzalozódott az idegrendszerük, hogy ez az érzés, a szexuális izgalom érzése nem biztonságos – kész, ennyi, akkor nem érzik – a túlélés az elsődleges.
(ha bővebben érdekel, Emily Nagoski Come as You Are című könyvében olvashatsz a kísérletről)
Miért mesélem ezt el? Mert nőként, mivel gyengébbek vagyunk, mint a férfiak, a biztonság kérdése ezen az ösztön-szinten még erősebben hat az idegrendszerünkre.
Nem csoda, hogy sokan küzdünk azzal, hogy nem merünk megszólalni, nem tudunk határt húzni, szorongunk azon, ha láthatóak, sikeresek vagyunk, nem is érezzük, hogy mire vágyunk igazán – nemhogy kifejeznénk azt tisztán és világosan…
Ezért is örülök, hogy a legtöbb visszajelzés, amit az óráimról adtok, az arról szól, hogy biztonságos a tér. Semmi sem teljesen biztonságos, és nem is lehet az, de az ELÉG biztonságos térben már nagy transzformáció tud történni.
Engem pedig ez lelkesít leginkább: amikor mély változások tudnak történni, amikor tényleg élőbbé és szabadabbá válunk – nemcsak a műhelyeken, hanem az életünkben.