Dementorok, ösztöndíjak, summertime
“A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha hátán hordott a föld.
Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot…Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket.”
(J.K. Rowling)
Salát Janka pszichológus a Harry Potterből ismert dementorokhoz hasonlítja a depressziót. Szerintem igaza van, sőt, azt hiszem, már az erős önkritika is egy dementor.
A legtöbben sokat bántjuk magunkat minden hülyeség miatt, olyanok miatt is, amiket a kultúránk tanít nekünk. Senki nem születik úgy, hogy utálná a testét, ehhez képest már a hároméves kislányok közel fele kövérnek gondolja magát, a tizenéves lányok 60%-a szeretne fogyni, az egyetemista nők 80%-a elégedetlen a testével.
Az önmagunkkal, a testünkkel szembeni elégedetlenség pedig egy újabb stresszfaktor – a rengeteg másik mellé, amivel együtt élünk és ami beszűkíti a lehetőségeinket.
A jó hír az, hogy a tánc lehet a patrónusod!
Ha hetente elmész táncolni és kirázod magadból a sok önkritikus gondolatot, már azzal sokat tettél a testi-lelki egészségedért (és ehhez jó szívvel ajánlom a pénteki Utak a szabadságba órát).
De ha szeretnéd módszeresen kiszedegetni a lelked kertjéből ezeket a dudvákat, és több szeretetet, elfogadást, biztonságot adni magadnak, akkor érdemes mélyebb folyamatokba kezdeni:
