Mit akarsz valójában…?
Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
(Pilinszky János)
De akkor honnan tudjam, hogy mit akarok valójában…? – kérdezheted most, jogosan.
Ahhoz hogy az életed megszereléséből eljuss oda, hogy teremted az életedet, ahhoz elengedhetetlen, hogy beleérezz a testedbe is és megtaláld azokat a vágyakat, amik az életvágyadból születnek.
Mi történik a testedben, amikor ezt a kérdést olvasod?
És mi a válaszod rá?
A “lefogyni 3 kilót”, “munkahelyet váltani”, “egészségesebben étkezni” típusú válaszok többnyire nem azok, amik az egész testünket fellelkesítik, amik megtöltenek életerővel és életvággyal.
Inkább praktikus célok és javítások, amiktől azt reméljük, hogy ha megszereljük az életünk valamelyik területét, akkor majd elégedettebbek, vonzóbbak, gazdagabbak lehetünk.
A legtöbb újévi fogadalom is ilyen: kitalálunk valamit, amitől fejlődést remélünk, de mivel ezek mögött a célok mögött gyakran nincs igazi vágy és energia, pont ennyire hatékonyak is az: 1000 embert megkérdezve azt találták, hogy mindössze 7%-uk tartott ki a fogadalma mellett egy évig vagy tovább.
Nem azokra a vágyakra gondolok, amik a cukor-, kávé-, vagy pornófüggőségből születnek, hanem azokra, amik a teljes lényedet felvillanyozzák, energiát adnak, fellelkesítenek.
Azokat a vágyakat keressük, amiknek a gondolata élettelivé tesz, amitől kitágul a belsőnk.
Ezek a vágyak vannak – nem eldöntjük vagy kiválasztjuk őket – ott vannak bennünk.
Sokszor elnyomjuk őket, mert túlélő üzemmódban vagyunk, és csak a megszerelésre van energiánk figyelni. Vagy azért nyomjuk el őket, mert úgy érezzük, veszélyes következményeik lennének az életünkre. És igen: az ilyen igaz vágyak között jó eséllyel lesznek olyanok, amiket felül akarsz vizsgálni, és eldönteni, hogy mit kezdesz velük.
De ha nem is mered megérezni őket, akkor lemondasz egy hatalmas energiaforrásról, ami úgy ragyoghat feletted mint a Sarkcsillag, folyamatosan transzformálva az életedet.
Bár korábban is követtem a belső hívásaimat, az elmúlt másfél évben igazán hagytam, hogy a vágyaim vezessenek – és sok ajándéka lett ennek: megérkezett az életembe az a kapcsolat, amire sok éve vártam, eljutottam Costa Ricára életem legtranszformatívabb elvonulására, és jó sok időt töltöttem olyan terekben – egyedül, vagy másokkal – amik táplálnak.
– Minden tökéletes az életemben? – Nem, közel sem.
De azt egyértelműen érzem, hogy aktív alakítója vagyok az életemnek, és tudok táncolni azzal a jó sok mindennel, ami felett pedig nincs kontrollom.
Lelkesít a testből születő teremtés.
