a csokipapír esete a fejfájással és a hőbefúvóval
“Every complaint hides a desire”
(Kasia Urbaniak)
“Minden panasz mögött egy vágy rejtőzik.”
(Kasia Urbaniak)
Iszonyú fáradtan ébredtem szombaton.
Adtam magamnak időt, puhaságot, a testemhez kapcsolódást az ágyban – az jó volt, de az erős fejfájás, a fura gyomorfájás velem maradt.
“Délután Winterness, táncot tartok, tök jó lenne jól lenni – de hát basszus, nem ez van.”
Úton odafelé azt kerestem, hogy hogyan tudok együtt lenni azzal a részemmel, aki vacakul van, miközben nem hagyom, hogy elhatalmasodjon és meghatározza a napomat.
És hogyan tudok kapcsolódni ahhoz, ami erőforrás, szépség, jóság, anélkül, hogy lehasítanám azt, ami nehéz.
Rengeteg erőforrást találtam, ahogy kinyitottam rá a tudatom. A csokipapíron a párom üzenetét, a puha új mellényemet, az egyik fiamtól ajándékba kapott szütyőt, a jobbnál jobb zenéket, miközben válogattam estére.
Lett bennem valami derű. Nem sugar-on-shit-féle, hanem igazi.
És ott maradt a fejfájás is – de elfért.
Ahogy odaértem, szembesültem vele, hogy sátorban leszünk, a körülmények szuboptimálisak: a hőbefújó nagyon hangos, a szőnyeg picit felgyűrődik, a padló hűvös.
Úgy döntöttem, hogy ezen nem pörgök: ez van, az emberek viszont mind nagyon kedvesek.
És végül nagyon jó kis tánc kerekedett!
A sok ismeretlen emberből is egy nagyon szép közösség szövődött erre a szűk két órára.
Az én fejfájásom és fáradtságom nemcsak elmúlt – de tele lettem energiával a végére.
Ott volt a szokásos varázslat, ami a mozgásban, közösségben születik.
Hogy miért mesélem ezt el?
Hogy az ünnepek alatt, amikor jönnek a kihívások – testi fáradtságok, betegségek, összezörrenések – akkor emlékezz, hogy van választásod.
Vedd észre, mi történik, figyeld a figyelmed irányát.
És ha sok a nehéz, keresd meg azokat a dolgokat, amik kiegyensúlyozzák őket.
Amikért hálás lehetsz. Amik szépek. Lehet, hogy nagyon apró dolgokat találsz, nem baj.
Azt hiszem, ezekben az apróságokban rejtőzik a boldogság.
