A tárgyak lelke
"az én szívemben boldogok a tárgyak"
A black friday-lázban erre külön jó emlékezni: hogy egy ajándék attól is lehet értékes, hogy története van, élete van. Hogy ha olyasvalamit kapok mástól – amit bár nem kifejezetten nekem vett – szívből adja, mert eszébe jutok róla, az nem elvesz a tárgy értékéből, hanem sokszor inkább hozzáad.
mert szeretem, ahogy összekötnek helyeket, embereket időn, téren keresztül, sokszor úgy is, hogy nem tudunk róla… Sűrű hetem volt, nem értem rá tegnap azon gondolkodni, hogy mit vigyek a tűz oltárra – csak felkaptam néhány dolgot az otthoni tűz polcomról: köveket, amiket évekkel ezelőtt festettünk a gyerekeimmel egy tengerparti nyaraláson, a faágat, amit egy nagyon kedves barátom hozott nekem Görögországból, selymeket, még a gyerekeim waldorfos ovis évei kezdetéről. Szívmelengető volt azokra a helyekre, emberekre gondolni, amiknek az energiája így számomra megjelent a térben – a bennem lévő tűz melegét ez is táplálta. Aztán a tánc végén valakitől kaptam ajándékba egy kendőt, amit ő is ajándékba kapott valakitől. Jó érezni, hogy ennek a kendőnek már története van – szeretem az ilyen ajándékokat, amik továbbmennek, amikor már valakinél beteljesült az idejük.
