Együtt
“Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.”
(Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő)
Hogy akkorára táguljak, hogy elférjen bennem. Könnyeden, nagylelkűen, mint ezek a táguló szívek a papíron, a tegnap esti táncosok közös alkotásán.
Mert együtt többet tudunk megtartani.
Együtt többet tudunk megmozdítani.
Együtt többet tudunk elengedni.
Együtt többet tudunk.
Hát, néha sajog. Hozzám gyakrabban jön, mint félévenként – a napokban például itt időzik. Tudom, hogy majd odébbáll, de amíg itt van, a tánc szokott segíteni, hogy helyet adjak neki, jól bánjak vele, kényelmes fotelbe ültessem.
