Fényburok
“Life is a luminous halo, a semitransparent envelope surrounding us from the beginning of consciousness to the end.”
ez a mondat, vagyis az eleje bukkant fel bennem a tegnapi tánc után.
És lenyűgöz az is, ahogy a mozdulatok láthatóvá válnak, ahogy ebből a félig átlátszó burokból tánc közben kép születik, könnyedén, erőlködés nélkül.
Lenyűgöz, ahogy az emlékezet működik!, ahogy elsüllyednek dolgok és egyszer csak felbukkanak – mint most, kb. 20 év távlatából – akkortájt olvastam sok Virginia Woolfot.
Ez a tegnapi közös alkotásunk, a táncosok kérésére és engedélyével osztom meg.
Gondolom, mert tegnap jó sokat használtam a ‘halo’ szót. Nem tudtam, honnan jön a mondat, csak itt rezgett bennem. (Magyarul kb. “az élet egy fénygömb, egy félig átlátszó burok, ami körülvesz bennünket a tudatosság elejétől a végéig.”) Gyanítottam, hogy Virginia Woolftól van – és tényleg.
