– szünet –
“Every complaint hides a desire”
(Kasia Urbaniak)
“Minden panasz mögött egy vágy rejtőzik.”
(Kasia Urbaniak)
Még rezeg bennem a hétvégi Belső év műhely élménye, sok hálával együtt – de nem akarok még innen megosztani.
Jó most csak lenni az élménnyel, ahogy a táncosoknak is volt bátorságuk az igazságban maradni, lenni a vágyaikkal – és mindazzal, ami még jelen volt.
Azt viszont meg akarom osztani, hogy most én is behúzódóm kicsit.
A sötétséget, belső tüzet, álmokat és vágyakat tápláló óráim és műhelyeim után, tartalmas kapcsolódások és mély jelenléttel teli terek után most én is teret adok a befelé fordulásnak, a télközépi pihenésnek.
Ez a Weöres Sándor-vers pedig még a tavalyi évre való visszatekintésem része,
többször eszembe jutott év közben, és szabadságot, játékosságot hozott.
“Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”
