tartani és tartva lenni – és zuhanni
Amikor készültem a múlt heti tengerparti elvonulásra, az egyik mentorommal,
Emmával végigbeszéltük a kihívásokat, amik eleve adottak voltak.
Az egyik egészen prózai volt: menstruálni fogok, éppen a táborban, első naptól az utolsóig.
Tudom, erről nem szokás beszélni, az a társadalmi közmegegyezés, hogy úgy teszünk, mintha ez nem lenne, mintha a női természet nem lenne ciklikus és mindig ugyanúgy tudnánk teljesíteni.
Az elvárás legalábbis ez – a realitás meg nem ez.
Szóval átbeszéltük Emmával, hogy az várható, hogy amikor érzékenyebb és sebezhetőbb vagyok és szeretek begubózni és megtartva lenni, pont akkor fogok teret tartani egy csoportnak.
Amikor megkérdezte, hogy általában mire van ilyenkor szükségem, azonnal rávágtam: térre és pihenésre.
– Hát akkor ez a prioritásod ebben a pár napban – mondta ő.
-A résztvevőknek csak akkor lehet jó, ha te táplálod magad, megteremted magadnak a teret és a pihenést, és onnan adsz másoknak, onnan tartasz másokat.
Úgyhogy ez lett az egyik sarkcsillagom. A régi mintám nekem is az, mint sokunknak, főleg nőknek: hogy azon az áron figyelek másokra, hogy magamat elhagyom és a végére kimerülök.
Most kipróbáltam máshogy: megőriztem a reggeli énidőmet, és hagytam, hogy feltöltsön a napkelte a tükörsima tengerben, a csend a sziklán, a séta az erdőben.
A pihenés része nem sikerült – ez egy erőhely volt, gyakran dolgoztatott éjszaka is, nagyon keveset aludtam. De a saját teret minden nap sikerült megteremteni, és átélni, hogy megtart valami nagyobb engem is.
A Movement Medicine egyik legnagyobb ajándéka, hogy a testemben átélhetővé tette a természetet. Az erőt, ami abból fakad, hogy érzem a testemben, hogy ugyanabból az anyagból vagyok, amiből a föld, a tenger, a papucsállatka.
Hogy nem elvont fantázia, hogy az őselemek ott mozognak bennem, hanem tudományos tény – ami kis gyakorlással testi érzetek szintjén átélhető valóság és hihetetlen erőforrás.
Mert akkor nem kell Kata-izomból tartani a mindent is – elég beengedni a testembe a természetet, és hagyni, hogy segítsen.
És amióta tudom hagyni, hogy tartson a világ, azóta zuhanni is könnyebb.
Mint a kő, egyenesen és egyértelműen – mondja Pilinszky.
Hopp ››› ez a vers, most hirtelen megszólalt bennem.
