Újrakalibrálás

Hatalmas tágulás volt ez a costa ricai utazás, aztán jött a családi nyaralás, a múltkor említett nehezítésekkel – és aztán meg nagyon intenzíven dolgozós napok.

És közben a vágy, hogy pihenjek, semmit tegyek, tápláljam a testem, egyedül is legyek, és sok ráérős időm legyen a kedvesemmel is.

Hát, pont nem ez van. Hanem fáradtság és összehúzódás.

És találkozás olyan részeimmel, akikkel már 100 éve dolgozom (long time no see, welcome back…😒), és az érzés, hogy basszus, nem hiszem el, hogy erre járunk megint…!

Kicsit olyan ez az érzet, mintha másnapos lennék.

Vagy mint azok a recsegő hangok, amiket akkor hallani, amikor egy új rádióállomásra tekersz. Egyszerre több állomás zaja szűrődik be, se nem harmonikus, se nem kellemes – de aztán egyszer csak megvan az új sáv, az új frekvencia, és megint tiszta hangok jönnek.

Ilyen értelemben az összehúzódás egyben újrakalibrálás is.

Egy másik frekvenciára, egy másik állomásra visz.

Sok mély dolgot érintettem, lélegeztem át az elmúlt hetekben és azt már megtanultam, hogy ilyenkor a sok fizikai tünet erről is szól: tisztulnak, lökődnek ki a felszínre azok a minták és hiedelmek, amik egy régi status quo-hoz kapcsolódnak.

De el kell engedni a régit, hogy jöhessen az új.

És ez mindig egy mini-halál – néha reményvesztett, kietlen tájakon visz át.

Az a szerencse, hogy mindeközben odakint nyár van és ragyog a nap – vagy épp fúj a szél, de mindenesetre a természet emlékeztet arra, hogy van élet, van áramlás.

És annyira van, hogy egy hónap múlva ilyenkor épp Horvátországban táncolunk majd!